Walter Hagen
2012. augusztus 20., hétfő
Napi gondolat
"Ne rohanj, és ne emészd magad. Csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát."
Walter Hagen
Walter Hagen
2012. augusztus 14., kedd
Ha a stílusok összetalálkoznak
Őszintén szólva, nem vagyok elkötelezett híve egy lakberendezési stílusnak sem; inkább a modern mint a vidékies, inkább minimál mint klasszikus...mindegyikben találok olyat, ami tetszik, és az sem zavar (sőt), ha egy stílusirányzat nem sterilen van jelen egy térben.
2012. augusztus 12., vasárnap
Napi ötletes a garázsban
Ha van garázsod, és unod a sarkokban felhalmozott kartondobozokat, érdemes kihasználnod a mennyezeti extra értékes helyet. Hogy hogyan, azt itt megmutatják neked: http://www.familyhandyman.com/DIY-Projects/Home-Organization/Garage-Storage/create-a-sliding-storage-system-on-the-garage-ceiling/Step-By-Step#top
2012. augusztus 10., péntek
Egy színes és csajos otthon
Nagyon nyári, vidám színek az élénk narancs és a pink.
Egy ilyen SZÍNES-CSAJOS lakást hozott össze egy testvérpár, nevezetesen Jessica Waks, a Style at Home magazin design szerkesztője, és húga Marlie Waks.
Egy ilyen SZÍNES-CSAJOS lakást hozott össze egy testvérpár, nevezetesen Jessica Waks, a Style at Home magazin design szerkesztője, és húga Marlie Waks.
Képek:
Forrás: Style at Home
Nagy kedvencem ez az üde, friss színpárosítás, úgyhogy hoztam még pár inspiráló képet nektek:
Forrás: Style at Home
Nagy kedvencem ez az üde, friss színpárosítás, úgyhogy hoztam még pár inspiráló képet nektek:
Képek forrása: etsy.com, pinterest.com
2012. augusztus 8., szerda
Mikor mégis egyedül vagy
Nem azért kezdtem el a feng shuival foglalkozni, hogy kiokosodjam abból, milyen békát, Buddha szobrot, vagy szerencse pénzérme-füzért kell kitennem-felakasztanom-eldugnom ahhoz, hogy pénz-siker-szerelem érjen. Semmiféle elvárásom nem volt, amikor belevágtam a tanulásba, csak a kíváncsiságom által feltett kérdések motiváltak. Azáltal, hogy megismertem ezt a csodálatos rendszert, csak megerősített abban a hitben, hogy minden mindennel összefügg, hogy ez a NAGY EGÉSZ milyen összehangoltan működik, és hogy milyen nagy felelősségünk van abban, ha megbomlik a harmónia. Mindenkinek megvan a saját felelőssége, mikor milyen döntéseket hoz, amivel nemcsak a saját életében hoz változást, hanem akár az egész világ sorsát befolyásolja. És vannak helyzetek, amikor nem tudod, hogyan merre lépj...
Ebben a témában hoztam ma nektek egy hosszabb gondolatot Wass Albert tollából:
Mikor mégis egyedül vagy
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be a négy fal közé étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magad ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást. Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok.
Így hát egészen egyebet mondok Neked: eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához, és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak. És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz, és ami minden Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot, és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett a virág, állat, és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folyamatosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában, és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül visszatérhessen Istenhez egy napon. Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig, és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod, és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
Ebben a témában hoztam ma nektek egy hosszabb gondolatot Wass Albert tollából:
Mikor mégis egyedül vagy
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be a négy fal közé étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magad ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást. Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok.
Így hát egészen egyebet mondok Neked: eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához, és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak. És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz, és ami minden Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot, és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett a virág, állat, és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folyamatosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában, és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül visszatérhessen Istenhez egy napon. Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig, és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod, és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
2012. augusztus 4., szombat
Napi tipp: feng shui a dolgozószobában
A dolgozóasztalt, vagy tanulóasztalt próbáljuk meg úgy elhelyezni, hogy az közvetlenül ne a falra, főleg ne egy csupasz falra nézzen. Az ilyen elrendezéssel gátolhatjuk azokat a gondolatainkat,érzéseinket, amelyek a sikereinket kellene, hogy támogassák.
A legjobb, ha sehonnan sem érezzük beszorítva magunkat, ha szabad tér van előttünk; így ráláthatunk a sikereinkhez vezető útra.
A legjobb, ha sehonnan sem érezzük beszorítva magunkat, ha szabad tér van előttünk; így ráláthatunk a sikereinkhez vezető útra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
