Napi gondolat

Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik, mert más a szerelem - és más az IGAZI szerelem. Bár azt hiszem, mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is. Egy villanás. Egy érintés. Egy suhanó pillanat. Csak annyi, mint amikor kicsit megszédül az ember, s utána elfelejti az egészet.

Az élmény fölrobban és elhalványul, mint az elégett gyufaszál tüze. Picit fáj utána az ujjunk, ha megperzsel a tűz, de aztán az is elmúlik. És leélünk egy életet, IGAZI nélkül. De azért sejtjük, mi az. Homályosan, tudattalanul, mint anyánk tejszagára. És néha eltűnődünk, melyik szó a nagyobb misztérium: az ÉN vagy a TE?
Egy materialista érzületű ember egész jól megvan Isten nélkül. de szerelem nélkül már nehezen. Próbál nevetve emlékezni rá, fölényesen és okosan, elmondja hogy milyen őrült volt... és mégis... ha még nem fagyott meg teljesen, irigyli néha az őrülteket. Találkoztam persze ilyen jégemberekkel. Néha nagyon eszesek. Csak nem tudnak semmit.


Müller Péter