A földsugárzások hatásai az emberi szervezetre

A két legismertebb természetes eredetű földsugárzás fajtáról olvashatsz ma nálam: a Hartmann-sugárzásról és a mélyben folyó vízerek káros sugárzásairól. Megpróbálom röviden összefoglalni e két sugárzásfajtát – amit magam is megtanultam mérni lengyel pálcával – és utánajárunk, hogy ezek a földsugárzások hogyan hatnak az emberi szervezetre.

A HARTMANN-SUGÁRZÁS az egész földgolyót észak-déli és kelet-nyugati irányban behálózó globális rácsszerkezet, amely nagy valószínűséggel a Nap által okozott állóhullámokból áll, szabályszerűsége azonban szárazföldi eredetű, a Föld belsejéből jövő sugárzásra enged következtetni, amely a földkéreg kristályai által egy ilyenfajta rácshálóvá rendeződik.

Ezek az ingersávok mágnesesen irányítottak, és minden képzeletet felülmúló sűrűségben futják körül bolygónkat. Maguk a sávok kb. 20 cm szélesek, közép-európai területeken észak-déli tengelytávolságuk kb. 2,5 méter, és erre merőlegesen a kelet-nyugati irányban kb. 2 méter ez a távolság. Azonban ezek az értékek csak a minden zavartól mentes Hartmann-hálóra igazak, és lakóterekben a vízerek ingerzónái, és a mesterségesen telepített eszközök által keltett sugárzások a háló méreteit eltorzíthatják, emiatt a legtöbb esetben más értékeket mérnek a szakemberek.

Az észak-déli és kelet-nyugati ingersávok mindig merőlegesen keresztezik egymást; ezek a Hartmann-háló kb. 20×20 cm méretű csomópontjai, rácspontjai, amelyek egészségünk szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. Akár egészséges, akár beteg szervezetről van szó, ha véletlenszerűen e rácspontba kerül, igyekszik önmagát onnan kimenekíteni. Mivel a rácspontok viszonylag sűrűn követik egymást, a modern városokban kikerülni ezeket szinte lehetetlen; és minthogy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk saját belső jelzőrendszerünket, bárki elképzelheti mi történik, ha évekig egy ilyenfajta sugárkereszteződésben alszunk. A Hartmann-háló rezgései az emeletes házak szintjein akadálytalanul áthatolnak; ingersávjaikat a környezetükben felnövekvő fák 8-20 év alatt, az ember által épített létesítmények növekedésük ütemében, a közeli földrengések ugrásszerűen megváltoztathatják.

A VÍZEREK rendszerét Földünk mélyebb rétegeiben úgy lehet elképzelni, mint ahogy testrészeinket behálózzák a nyirok- és vérerek. Ezek az áramlások nem kapcsolhatók az ismert, felszíni vízfolyásokhoz.
A vízerek a föld mélyén mészkőben, sziklák között, maguk alakította üregrendszerekben csörgedeznek, egyik homokszemcséből a másikba szivárognak. Sugárzásuk a vízáramlás teljes szélességében tör elő a földből, és ugyanakkor kapcsolódik más földsugárzáshoz.

Amikor természetes földsugárzásról beszélünk, olyan gyengécske sugárhatásokat kell értenünk, melyekbe beleszülettünk, melyeket genetikai programjaink várnak, értékelnek és feldolgoznak; és amelyek hatása veszélytelen, amikor a felnőtt emberek mindennapi tevékenységüket végzik, vagy amikor a gyerekek játszanak. Ébren lévő fizikumunk kevés erőfeszítéssel ki tudja védeni ezeket hatásokat, ám alvás közben igen sok tevékenységet szüneteltet szervezetünk, miközben a sugárzások intenzitása egyáltalán nem változik. Veszélyteleneknek mondhatjuk a földsugárzásokat mindaddig, amíg ezek a behatások nem érik folyamatosan ugyanazon belső szerveinket. Modern világunkban azonban nem az az általánosan bevett szokás, hogy az emberek estéről-estére egy hanyagul levetett subaszőnyegre hajtják álomra a fejüket. Pedig ez a megoldás lenne az, ami segítene megőrizni az egészséget, ez lenne természeti szempontból a természetes, és nem az, hogy tíz, húsz, harminc évig a testünket belekényszerítjük a veszélyes zónákba állandó fekhelyeinkkel. De a keveset mozgó, mozgássérült vagy járóképtelen, a nap 24 órájában helyhez kötött betegek, vagy a napi 8 órát egy helyen dolgozók életét is megkeserítheti a földsugárzás, és igen komoly következményekkel kell szembenézniük.

Mi történik akkor, amikor belépünk a Hartmann-sugárzás legintenzívebb tartományába, a csomópontba? Ebben a négyzetben megállva megszédülhetünk, fejünk nyilallhat, bódultak lehetünk. Fél percen túl kezünk, lábunk el kezdhet zsibbadni, nyilalló derékfájást, pattogó fejfájást, erőteljes szívdobogást érezhetünk, izomgörcs, hányinger, émelygés, hideg vagy meleg érzet, szívritmuszavar vagy hirtelen vérnyomásváltozás lehetséges. Bizsergés a kezünkön, lábunkon vagy másutt, a gyulladásban lévő testrészek tompa vagy éles fájdalma mind arra figyelmeztet, hogy hagyjuk el ezt a kellemetlen helyet. Ez a sugárzás feszültséget, idegességet okoz; ténylegesen patogénné, betegségokozóvá akkor válnak a globális rácsnak ezen keresztezési pontjai, ha geológiai zavarokkal, például vízerekkel, talajvetődésekkel vagy törésekkel esnek egybe. A legradikálisabb hatáskiküszöbölés Hartmann szerint azzal érhető el, ha az ágyat a zavart mezőből, mindenekelőtt a kereszteződésből áthelyezzük.

A vízerek sugárzásának érzékelése más jellegű. A vízér altat, álmosít, de nem pihentet; felébred, kínlódik, forgolódik az ember, határozottan jelez, riaszt a szervezete, de mi már nem arra gondolunk, amire kellene. Értelmünkkel, „intelligens” agyunkkal elnyomjuk belső hangunkat, amely riadóztatja szervezetünket, és csak hosszú, súlyos betegségek veszik rá az embert, hogy kipróbáljon egy másik fekhelyet. Két vízér kereszteződési pontjánál a hatások igencsak felerősödnek. Az ilyen patogén zónák által okozott fő károsodások lehetnek az életerő lemaradása, létgyengeség, szív-, keringési-, vese-, légzés-, gyomor-, anyagcserezavarok, egészen a súlyos krónikus betegségekig, mint a rák. Ha egy emberi test vízér-ingerzónában „pihen”, folyamatosan visszatérő riadóállapota, egész testre kiterjedő stresszei lassan gyengítik és felőrlik a szervezet védekező-mechanizmusát, s mindig abban a szervrendszerben lép fel károsodás, mely a baktériumok, szennyezőhatások elleni állandó küzdelem miatt a legsérülékenyebb.

A legtöbbeknek rövid időn belül segít az alvóhely zavarmentes zónába helyezése; ugyanakkor az ún. zavarmentesítő készülékek alkalmazása vitatott, mert némelyek maguk bizonyultak zavarkeltőnek.

Az emberi szervezet – a legkritikusabb esetek kivételével – általában képes arra, hogy semleges, földsugárzásoktól kevésbé terhelt környezetbe átkerülve, regenerálja önmagát. Természetesen ez elég sok tényező függvénye, úgy mint életkor, egészségi állapot, tünetcsoport, étrend, életmódtól függő pszichikum, stb. A szervezet bonyolult, összetett rendszer, így a gyógyulás is számtalan tényezőtől függhet.

Az egyik legfontosabb kérdés lehet a földsugárzásokkal kapcsolatban, hogy mennyi az az idő, amit eltölthetünk károsodás nélkül ezekben az ingerzónákban? A válasz ebben az esetben is soktényezős; egy átlagos, életerős szervezet a földsugárzásokat mai élettempónk és életmódunk mellett kb. 4 év alatt megsínyli. Hogy ez az időtartam csökken vagy nő, az leginkább az életmódtól függ. Akik átlagos funkcionális képességekkel és testi erőnléttel rendelkeznek, keveset mozognak, sokat esznek, és sokat tartózkodnak a lakásukban, ők rövidebb idő alatt érezhetik a káros következményeket. A büntetlenül eltölthető időtartamot jelentősen megnövelhetjük a szabadban, jó levegőn végzett tevékenységekkel, rendszeres túrázással, megfelelő táplálkozással, gyógynövénykúrákkal, víz- és levegőkúrákkal, rendszeres sportolással, jógagyakorlatokkal, meditációval, reflexzóna terápia és akupresszúra alkalmazásával.

Ha még valaki nem is hallott, vagy csak igen keveset tud a földsugárzásokról, avagy felmérést végző szakember hiányában is járhat az Egészséghez vezető úton, hiszen ne feledjük az embernek a földsugárzások ellen védekeznie talán nem is kellene. Sajnálatosan viszont sok a boldogtalan, helytelen életutat követő ember; ha körbenézünk láthatjuk a sok megkeményedett lelkületű törtetést, a valódi értékek elhanyagolását és semmibevitelét, a Természettel szembeni tiszteletlenséget, építésnek álcázott romboló tevékenységeinket, tetézve helytelen életvitellel, életmóddal és táplálkozással. Ha ezen az úton haladunk, bizony ne csodálkozzunk, hogy védekeznünk kell a földsugárzások ellen!

Az embernek meg kell tanulnia néha kettesben maradni Önmagával, közben rendezni gondolatait, tisztázni hol a helye a Természetben, kifejleszteni és erősíteni kell belső energiáit, mert minden jel arra mutat, hogy az önmagukat meglelő, egészséges emberi szervezeteknek a földsugárzások minden variációját le kellene tudni fojtaniuk, s mivel erre nem vagyunk képesek, csakis önmagunkat okolhatjuk.

Ebben a bejegyzésben leginkább Szőke Lajos tanulmányaiban leírtakra támaszkodtam.