2011. szeptember 21., szerda

Lakhelyeink és igényeink újratöltve

Az előző bejegyzést folytatva, abból a sok-sok lakással kapcsolatos óhajból, mely felmerülhet bennünk, még kiragadnék párat, hogy lássuk azok hogyan hatnak az emberre.
Én személy szerint nagyon szeretem a nagyvárosi életformát, bár tudom, hogy van számos negatív vonzata, de egy kisvároshoz, faluhoz képest mégis az a pozitívuma, hogy ebben a közegben ismeretlennek lehet maradni. Ahol mindenki mindenkit ismer, ott ugyan elmélyülhet a hovatartozás érzése, nagyobb lehet a bizalom, a védettségérzet, viszont a csoportkényszer és a csoport nyomása fokozott lelki megterhelést válthat ki. Egy faluban az életünk nyitott könyv lehet a szomszédság előtt, hiszen szinte biztos, hogy akadnak önkéntes megfigyelők, akik folyton az ablakban könyökölnek vagy kéretlenül is állandóan beavatkoznak mindenbe. Az örökös megfigyeltség és ellenőrzöttség rendkívül megterhelő lehet, nem is beszélve arról, ha valaki éppen nem a helyi normáknak megfelelően él. Egy nagyobb városban nem terhel minket ez a kényszer, s bár fizikailag közelebb élhetünk szomszédainkhoz, mégis magunk kereshetjük meg a társadalmi érintkezési pontjainkat. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a kérdést, hogy melyik életszakaszban milyen igény élvez elsőbbséget. Aki történetesen egyedül érzi magát, bizonyosan nem az elvonultságot fogja előtérbe helyezni.

Ha a nyugalom iránti igényről beszélünk, akkor szót kell ejtenünk a zajról, mint napjaink egyik fő környezetterhelő tényezőjéről. A különböző zajokhoz némiképp ugyan hozzá lehet szokni, de a zajterhelés negatív következményei akkor is érezhetőek, ha a zaj már megszűnt (például az összpontosítási képességünk nagyban  leromlik). A zaj nem csak akkor árt, amikor éppen halljuk, hanem idő- és energiapazarlást is jelent. A zaj stresszhatását ki kell pihennie a szervezetnek, regenerálódnia kell, a léleknek egész erejét fel kell használnia, hogy visszaállítsa az egyensúlyt és a harmóniát. Minden zajhatás okozhat testi és lelki elváltozást: a hanghullámok behatolnak a hallójáraton és a koponyacsontokon át a köztiagyba, majd fejfájást, szédülést, ingerlékenységet, álmatlanságot, félelmi állapotot, vazo-vegetatív túlérzékenységet okozhatnak.
Ezen felül fokozódik a nyomottság érzése, előfordulhatnak hormonzavarok, szív- és érrendszeri betegségek, vérszegénység, ideges túlhajszoltság, egyensúlyzavarok, a bőr túlérzékenysége, a gyomor- és bélrendszer zavarai. A járulékos zajok is kellemetlen zajszintterhelést jelentenek, gondoljunk csak a rossz hangszigetelésre, vagy a nemtörődöm szomszédokra, de nem is kell ilyen messzire mennünk, mert akár egy hibás hűtőszekrény is elég kellemetlen zajokkal járhat.


Arról már ejtettem egy-két szót, hogy sokan vagyunk kénytelenek lakótelepeken egyforma beosztású lakásokban élni, így nyilván a saját személyiség kibontakoztatása elsősorban a lakás berendezésére korlátozódik. Nem hiszem, hogy újdonságként fog hatni, ha azt mondom, hogy a férfiak és a nők más-más tárgyakhoz vonzódnak. A férfiak a valamilyen tevékenységgel kapcsolatos dolgokat (mint például a tévékészüléket, műszaki kütyüket, sporteszközöket), a nők ezzel szemben a szemlélődést részesítik előnyben (szobrokat, fotókat, növényeket, textíliákat).

A tartalom és a forma szerves összefüggései alapján a személyiség minden része kifejezésre jut a külvilág valamelyik vonatkozásában. Viszont az egyáltalán nem mindegy, hogy a vonzódások külső kinyilvánításának hajlama neurotikus, vagy annak valós alapja van. Nagy különbség, ha valaki szépségigényétől indíttatva mondjuk tarkabarka virágokat ültet a balkonra, amelyekből erőt merít, vagy ha valaki a depresszióját fejezi ki a megfelelő bútorokkal, s így súlyosbítja lelki betegségét. Olyan dolgok ezek, amelyekben nagy óvatossággal kell eljárnunk.

A lakókörnyezetében minden ember kapcsolatban áll az anyagi tárgyakkal, és különböző érzéseket is táplál irántuk. Ezek a tárgyak kivetülések, a belső lelki tartalom tárgyiasult részei. Tulajdonképpen jelképek ezek, annak jelképei, ami bennünk lakozik, s majd aszerint változnak, ahogyan valami bennünk átalakul. Ha a lakás jelképeit akarjuk kielemezni, azt csak azután tehetjük meg, ha kikérdezzük a tulajdonosát a lelke legmélyebb területeiről és a jelenlegi élethelyzetéről. Hiszen tudjuk, hogy a szimbólumoknak sokszor igen egyéni és különböző jelentésük lehet. Csak ezután lehet érvényes a közmondás: mutasd a lakásodat, és megmondom, ki vagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...