A feng shuinak és a kínai orvoslástannak vannak közös pontjai: például, mindkettő az energiaáramlás és az öt elem elvére épül, és szemléletmódjukban is megegyeznek; azaz, hogy egységben kell látni a dolgokat, keresni kell az összefüggéseket. A feng shui alapvető célja, az egészséges lakó- és munkakörnyezet megteremtése, hogy ezzel saját egészségünket védjük, óvjuk. Hiszen csak az egészséges életerő birtokában vagyunk képesek szembenézni a mindennapok kihívásaival, csak így nő teljesitményünk, amivel megteremthetjük a jólétet az életünkben.
Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.
A nyugati orvostudomány az egészséget úgy definiálja, hogy az egyszerűen csak a betegség hiánya; a kínaiak pedig azt mondják, hogy az egészség az a teljes és általános jó közérzet. Ez az egyensúlyi állapot akkor maradhat fent, ha követjük a termeszét törvényeit (hiszen az ember is a természet szerves része); illetve ha életvezetésünk illeszkedik a környezet évszakonkénti változásához. Testünkre és szellemünkre egyre nagyobb stressz nehezedik; minél jobban eltávolodunk a fenti elvektől, annál haszontalanabb mindenfele külső gyógyszer vagy kezelés, amellyel gyógyítani akarjuk betegségeinket. Mindeközben pedig alábecsüljük szervezetünk öngyógyitó képességét, vagy már nem is halljuk meg a testünk jelzéseit (INTUICIÓ!).
Természetes, ha olyan jellegű a probléma akkor igénybe kell venni a nyugati orvoslás eszközeit, de legyünk nyitottak és alkalomadtán keressük a természtgyógyászat, a homeopátia, a reflexológia, az akupunktúra, az aromaterapeutika szakértőinek segítségét is.
A Csit, vagyis az életerőt, életenergiát a kínai orvoslástan az öt alapvető éltető közé sorolja, a Jing (eszencia), a Shen (szellem vagy elme), a Xue (vér) és a Jin Ye (testnedvek) mellett. A külső csi a természetben kering, testi életerővé pedig akkor válik, amikor belélegezzük a kozmikus csi és az oxigén elegyét. Ennek az éltető energiának szabadon kell áramolnia a testünkben a meridiánok rendszerén keresztül (tizenkét fő csatorna, és nyolc kiegészítő csatorna látja el a szerveket). Betegségek kialakulásához az vezet, ha a csi egyensúlya felborul, ha valahol eldugul, vagy ha túl sok illetve túl kevés van belőle. Ilyenkor előfordulhat, hogy működési zavar, fájdalom jelentkezik az adott meridiánhoz kapcsolódó szervben. Az akupunktúrás tűvel a kínai gyógyítók már több ezer éve serkentik a csi áramlását bizonyos testrészekben, hogy megszüntessék az energiablokkokat, elzáródásokat. És hogy mi hátráltatja a csi szabad áramlását? Többek között a rossz légzés és testtartás, az alultápláltság (elsősorban minőségi és nem mennyiségi értelemben), a testmozgás hiánya, vagy a pszichológiai stressz.
A jinről és jangról tudjuk már, hogy két ellentétes erő; szüntelenül egymásnak feszülnek, kölcsönösen függnek egymástól, azaz nem létezhet egyik sem a másik nélkül. A tradicionális kínai gyógyászat úgy tartja, hogy a betegségek kialakulása a jin és a jang viszonylagos egyensúlyának elvesztése, valamelyiknek feleslege vagy hiánya. A gyakorlatban diagnosztikus célokra használják fel az elméletet, a cél a szervezet jin/jang viszonyainak megállapítása. A természetben, az emberi testben, a betegségekben, a szervek között mind felállíthatjuk a jin/jang kettősséget. Például:
A természetben jin/jang párok: hideg/meleg, víz/tűz, éjszaka/nappal, sötétség/világosság, Hold/Nap, ősz/tavasz, tél/nyár.
Az emberi testben jin/jang párok: vér/energia, a test belső részei/a test felszíne, a test elülső oldala/a test hátulsó oldala, a test alsó része/a test felső része, a test bal oldala/a test jobb oldala.
A betegségekben jin/jang párok: krónikus betegségek/akut tünetek, hideg és alacsony hőmérséklet/forróság és magas hőmérséklet, nedvesség/szárazság.
Szervek/meridiánok jin/jang párokban: máj/epehólyag, szív/vékonybél, lép/gyomor, tüdő/vastagbél, vese/húgyhólyag, szívburok/három melegítő.
A szívburok és a három melegítő bár nem szervek, mégis nagy a szerepük az egészség megőrzésében. A szívburok a szív védője, elhárítja a fizikai vagy emocionális jellegű behatásokat. A három melegítő pedig az a rendszer, amely révén a testnedvek összekötik a szervek működését, illetve a belső szervek hőmérsékletét az ideális határokon belül tartja.
A jin és a jang kölcsönhatása öt elemet szül, ezek: a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém, és a Víz. Már ismerhetitek ezt az öt forrást, amely az anyagi világ és a mozgás alapelemeit szimbolizálja. Emlékeztetőképpen: a Fa az újjászületés és növekedés; a Tűz a fejlődés csúcspontja, a maximális aktivitás; a Föld a ciklikus változások központja; a Fém a hanyatlás kezdete; a Víz a minimális aktivitás, passzív erő. Ez az öt elem valamelyik évszakhoz és az emberi test valamelyik szervéhez kapcsolódik.
Fa elemhez kapcsolódik: a tavasz; az epe és a máj; az immunrendszer.
A Tűz elemhez kapcsolódik: a nyár; a hármas melegítő és a szívburok; a vékonybél és a szív; a belső elválasztású rendszer.
A Föld elemhez kapcsolódik: a késői nyár; a gyomor és a lép; az emésztőrendszer.
A Fém elemhez kapcsolódik: az ősz; a tüdő és a vastagbél; a légzőrendszer.
A Víz elemhez kapcsolódik: a tél; a vese és a húgyhólyag; a vérkeringési rendszer.
Ugyancsak tudjuk már, hogy az öt elem rendszerében két alapvető ciklikusság húzódik meg: a teremtés ciklusa és az uralás ciklusa.
A teremtési ciklusban az életerő elemből elembe vándorol. Ha a testnek olyan megbetegedése keletkezik, amely valamelyik szerv gyengeségére vezethető vissza (hiányosság), azt leginkább ennek a ciklusnak a mentén lehet felgombolyítani, mert ilyenkor legtöbbször az a helyzet áll fenn, hogy a gyenge "gyermek" kiszipolyozza "anyjából" annak minden erőtartalékát.
Az uralási ciklusban az elemek egymásra kényszeritőleg hatnak. A jelképeket érvényesítsük a szervekre: pl. a májban (Fa elem) felüti fejét egy betegség, ami kezelés nélkül átterjed a lépre és az emésztésre (Föld elem); továbbhaladva egyensúlyvesztést idéz elő a vesében (Víz elem); a rendellenesség következő állomása a szív (Tűz elem), azt követően pedig a tüdő (Fém elem).
A ciklusoknak más értelmezései is lehetségesek, és fontos tudnunk, hogy a szervek egymás közötti kapcsolata igen sokrétű. Van, hogy csak egyetlen elemben jelentkezik egyensúlyvesztés, viszont ha a betegség krónikussá válik, akkor többé vagy kevésbé mindegyik kulcsfontosságú szervre kiterjed. Ilyenkor is fel lehet deríteni a bajok gócát, de a többi szerv is vagy pangásával, vagy túlműködésével csatlakozik a tünetegyütteshez.
Folytatásban az öt elem szerveit fogjuk "boncolgatni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése